Lelki egészség világnapja október 10.
A mentális egészséget úgy definiálják, mint a jóllét állapotát, amelyben az egyén megntudja valósítani képességeit, meg tud birkózni a normális élet stresszhelyzeteivel, termékenyen képes dolgozni és hozzá tud járulni a közösségének életéhez.
Az Egészségügyi Világszervezet előrejelzése szerint a mentális zavarok gyakorisága és terhe világszerte a jelenleginél is nagyobb lesz a jövőben. Az idegrendszeri és mentális zavarok az európai népesség 38 százalékát érintik, minden harmadik embernküzd ilyen problémával. Ebben elsősorban az urbanizációnak, a fokozódó civilizációs stressznek tulajdonítanak oki szerepet. Annak érdekében, hogy a lakosság mentális egészségi állapotának romlását megakadályozzuk, illetve lehetőség szerint javítsuk, a lakosságnmentális egészségének a kiemelt prioritások közé kell kerülnie.nA WHO szerint Európában Magyarországnál csupán Litvániának rosszabbak azöngyilkossági mutatói. Az európai átlagnál kedvezőtlenebb a magyar lakosság helyzete a férfiak depressziója, a kóros alkoholhasználat, a bipoláris betegség és anbefejezett öngyilkosságok tekintetében. A hazai lakosság mentális egészséginállapota az európai országok döntő többségével összehasonlítva rosszabbnaknminősíthető. Görögország adatai a legkedvezőbbek, de a mediterránnországok közül Olaszország és Ciprus is jól szerepel.
Ahhoz, hogy csökkenjen azoknak a száma, akik önkezükkel vetnek véget életüknek, vagy ezzel próbálkoznak, a WHO szerint hatékony, tényekre alapuló beavatkozásokra volna szükség a teljes népesség és az egyén szintjén is. A modern társadalmakban élő emberek számára igen nagy kihívást és nehézséget jelent, hogy megbirkózzon az utóbbi évszázadban tapasztalt igen gyors, és elsősorban pszichológiai válaszokat igénylő változásokkal. A kihívás alatt teljes életforma váltást kell értenünk, a korai anya-gyermek kapcsolat megváltozását, a lakóhelyi és munkahelyi környezet urbanizálódását, a nagycsalád értékátadó szerepének jelentős gyengülését, a tömegtájékoztatás norma-és értékközvetítő szerepének előtérbe kerülését. A lelki és magatartási zavarokkal kapcsolatban különösen fontos a megelőzési szemlélet.
Figyelmet kell fordítani a megfelelő önismeret és életvezetés kialakítására, a mindennapi stressz hatások és konfliktus helyzetek kezelésére, feldolgozására, oda kell figyelni a korai tünetek megjelenésére a betegségek kialakulása előtt, hiszen ebben a stádiumban a magatartási és lelki zavarok még lényegesen könnyebben előzhetők meg, a kórfolyamatok sok esetben visszafordíthatók. Különösen fontos a depresszió, a szorongás, a pszichoszomatikus zavarok és az öngyilkosság megelőzése.
A lelki betegségek prevenciójában nagy szerepet tulajdonítanak az összetartó közösségek szerepének is.
